Pünkösdi gondolatok

Istenről és a szent dolgokról helyesen kétféleképpen beszélhetünk: vagy a hallgatóság számára azokat és csak azokat a tanításokat mondjuk el, amelyeket a hitüket építik, és minden lényegtelen, bizonytalan, nehezen érthető vagy téves dolgot elhallgatunk, vagy ellenkezőleg, a hallgatók által helytelenül tudott összefüggéseket vonjuk kétségbe. Így mindkét alkalommal a hithez kerülnek közelebb, hiszen vagy épülnek valamivel, vagy valami olyasmit vesztenek el a hitükből, amelyik nem volt megfelelő tisztaságú, és így lelki életüket helytelen irányba terelte, vagy egyenesen káros és veszélyes volt nem csak lelki, hanem fizikai életükre, életvitelükre is, beleértve szűkebb vagy nagyobb környezetüket is.

Általában az első esetben az ember konfrontációt nem vállal fel, de mondanivalóját nem is kiséri figyelem, a kimondott szavak súlytalanok maradnak, hamar feledésbe merülnek. A kimondott Ige azonban a maga valóságában érvényesül és hat, és események olyan láncreakcióját indítja el, amely előbb-utóbb az embert felelősségre vonja a figyelmetlenségért, a nem megfelelő fokú figyelemért és a hitetlenségért is. Az Ige ebben az esetben is megérteti magát azokkal, akik erre alkalmasak, és megtöri azokat, akik erre alkalmatlanok. Ezt az Ige tisztasága, a megnyilvánuló igazság ereje viszi véghez, amely ugyan lehet az ember számára elsőre észrevétlen, de a tisztaság és az erő fokához mérten hozza létre a változás mértékét is. Ez esetenként sokak számára elképzelhetetlenül nagy, sorsfordító vagy katasztrofális is lehet. A nagy történelmi változások előtt, amelyeket tulajdonképpen az egyes személyek, társadalmi csoportok, népcsoportok az Igéhez való viszonya előre meghatároz, ezért állnak olyan sokan értetlenül. Mert nem tudják, hogy mi miből következik – csak evilági jelenségekből, eseményekből és tényekből következtetve az ember nem láthat túl messzire.

A második esetben az ember a nyilvánvaló dolgokat kimondja, felvállalva a konfliktust, a bántódást és a sértődést is. Soha olyan keményen nem beszéltek még az emberekhez, mint a próféták idejében, és ha Krisztusnak a farizeusokhoz, vagy Mohamednek a hitetlenekhez intézett mondatait olvassuk, hát igencsak elgondolkodunk rajta, hogy mi ki mernénk-e mondani azoknak a szavaknak a mai megfelelőit mások előtt.

Olyanok vagytok, mint a rothadó hullák! - vághatnánk a mai liberális püspökök, rabbik fejéhez, de nyugati politikusok, milliárdosok sem maradhatnának ki a sorból. A nyilvánvaló lelki állapotra való egyértelmű rámutatás épp úgy az igazsághoz tartozik, mint a tanítás vagy az, hogy a hívőknek egymás felé kötelezően türelmet kell mutatnia. Aki az egyikből nem ért, az értsen a másikból, vagy az egyik segítsen a másikat is megérteni. Aki semmiből sem ért, az menthetetlen.

Krisztus mennybemenetele után a tanítványok az első pünkösdkor elteltek Szentlélekkel, és megerősödtek lélekben, hogy az igaz tanítást hirdessék, és egyben feddjék is az embereket, ha szükséges. Krisztus áldozata és útmutatása után, annak következményeként az apostolok prédikációjára sokan térnek meg a csodák, tanítások, intések hatására, de a többség továbbra is elutasító marad, vagy egyenesen ellenségessé válik, magát továbbra is bölcsnek tartva. Nekik jut Titus, a római hadvezér, hogy elhozza az ítéletet. Titus Flavius Vespasianus óriási szivességet tesz az emberiségnek, amikor Jeruzsálem lerombolásával felszámolja az egész emberiség létét fenyegető káros és sötét szellemiséget, és egyben bosszút áll Krisztus, a próféták, és minden ártatlan véréért is a zsidóságon. Nagy fordulat ez a Római Birodalom életében, hiszen előzőleg a zsidó Néró császár tart keresztényüldözést, elsősorban a farizeusok és saddoczeusok, azaz a birodalom gazdag és tehetős polgárainak sugallatára.

Vajon Titus érkezésekor hányan gondoltak Krisztus szavaira: “Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert”? Mert Krisztus tanításai és a Szentlélek kitöltése tette lehetővé, hogy a sötétség birodalmának tartóoszlopai meggyengüljenek, és Titus diadalra vezethesse légióit.

Krisztusnak egy másik mondata pedig ugyanúgy örökérvényű: “Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.”

Egyszerű és szelíd figyelmeztetés, amelyet hamar elfelejtenek sokan, de az ítélet napján majd üt mint a kő és éget mint a tűz. A mostani Jeruzsálem és a mai Babilon büntetése sem fog elmaradni: az ítélet mindig hirtelen és váratlanul éri a hitetleneket.

Tamási Attila

Benedek Elek: Pünkösdi harangok

Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a Szentlélek,
S térdre hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.

Pünkösd jelentősége és kivételessége

"Apostolok Cselekedetei 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. 
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. 
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. 
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. 
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. 
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. 
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? 
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? 
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, 
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, 
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. 
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? 
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. 
14. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! 
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; 
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: 
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. 
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. 
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. 
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. 
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik. 
22. Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok. 
23. Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: 
24. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia. 
25. Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. 
26. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. 
27. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. 
28. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt. 
29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. 
30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe, 
31. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. 
32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. 
33. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. 
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, 
35. Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 
36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek. 
37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? 
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. 
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! 
41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. 
42. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. 
43. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. 
44. Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; 
45. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. 
46. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. 
47. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel."

A pünkösdi események nagyságának megértéséhez érdemes áttekinteni, hogy szellemileg milyen szinten állt és áll ma az emberek többsége.
Ahogy szétnézünk a magukat kereszténynek gondoló embereken, feltehetjük magunkban azokat a kérdéseket, amelyeket sem feltenni, sem megválaszolni nem akarnak sokan a mai világban. Látunk ma vagyonközösségeket, vagyis minden saját vagyonáról lemondott emberek tömegét, akik csak az igének élnek? Nem látunk. Vagy nem mondtak le a vagyonukról, vagy nem az igének élnek. A többség azt sem tudja, hogy miben kellene hinnie. Látunk-e olyan embereket, akik az igazságért kiállva felvállalják a harcot és a veszélyt, az életük árán is? Nem látunk. Látunk templomba járó, és ötven-száz forintokat a perselybe dobáló embereket, de sem a vagyoni áldozatot, sem az igazságért kiállást, sem a harcos küzdelmet nem látjuk. Az igehirdetők pedig a legnagyobb gazemberek, akárcsak a zsidók Krisztus idejében. Nem azok? Miért, élen járnak talán az igazságért folytatott harcban, akár egyházi feletteseikkel szemben is? Dehogy járnak. Még az igét sem ismerik. Meghúzzák magukat, nehogy az istenített és tökéletesnek tartott demokratikus rend vagy a sérthetetlen zsidóság, esetleg a holokauszt ellen kelljen beszélniük. A buzik pápáját is mindenki elfogadja. Volt egy kis felhördülés, amikor a pedofilokat és a buzikat mentegette, és a zsidók érdekében beszélt, de ennél több nem is történt. Hát, ha elfogadják a buzik pápáját, akkor ők se különbek. 
Na és a zsidóság? Kósert esznek? Nem igazán. Megtartják a parancsolatokat? Dehogy tartják. Egyáltalán, el tudják olvasni Mózes könyveit? Nem tudják, és értelmezni sem tudják. Aki meg elvileg tudná, az tanul hozzá éppen elég talmudot, hogy eltakarja saját maga elől az igazságot. Ha hinnének Mózesnek, Krisztusnak is hinnének és Mohamednek is. Hisznek? Dehogy hisznek. Sokkal inkább szeretik az evilági dicsőséget, vagyont és hatalmat, mint hogy az igazságért bármit is feláldozzanak.
Mi a helyzet a muszlimokkal? Inkább elbújnak a népmesék és hagyományok mögé, mintsem hogy Gábriel üzenete felé fordítsák arcukat. A hívő muszlim ember is olyan ritka, mint a hívő keresztény vagy a hívő zsidó. 
Krisztus korában Izrael nem egyszerűen szellemi passzivitásba vagy érzéketlenségbe süllyedt, mint a mai ember, hanem Mózes könyveitől elfordulva és azokat félremagyarázva egy teljesen sátáni útra tévedt, miközben az izraeliek magukat továbbra is a kizárólagos igazság hirdetőinek és képviselőinek tartották. Tehát a hitből nem csupán érzéketlenségbe fordultak, hanem a hit ellenségeivé váltak. Olyanokká, amilyennek ma is ismerjük őket.
Aki a hit útján jár, az pontosan tudja, hogy milyen nehéz egy embert a hit útjára vezetni, vagy olyat találni, aki már eleve hisz. Olyan emberből ugyan lehet néhányat találni, aki hívőnek mondja magát, de egy kis idő múlva kiderül, hogy mégsem az, de igaz hívőt keveset. 
És pünkösdkor, a szentlélek kiáradásakor mi történt? Emberek ezrei tértek meg, nem egyszerűen a passzivitásból és az érzéketlenségből, hanem a sátáni tévtanításokból, hamisításokból, gyűlölködésből és ellenségeskedésből. Zsidók ezrei tértek meg az apostolok szavára, és láttak csodákat, értették meg a próféták írásait és az evangéliumot, egyik pillanatról a másikra. Ez olyan mértékű és gyors változás, ami sem előtte, sem utána nem történt soha. A világ legnagyobb csodája volt, és az azóta is. 
"...és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek."
Tamási Attila

Pünkösd, a tüzes nyelvek ünnepe

A pünkösd jelentősége az, hogy Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok immáron nem rejtőzködtek tovább, hanem elkezdték terjeszteni a tanítást az emberek között.

Az Újszövetség az Apostolok cselekedetei első két részében számol be a keresztény pünkösd, vagyis a „tüzes nyelvek ünnepének” lényegét jelentő eseményekről.

Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok és Szűz Mária visszatértek Jeruzsálembe, és abban a „felső szobában” szálltak meg, ami a hagyomány szerint az utolsó vacsora, a lábmosás és más fontos események helyszíne is volt. Ezen alkalommal az apostolok maguk közé fogadták Júdás helyére tizenkettedik apostolként Mátyást.

A zsidó pünkösd, a sávuot napján ismét együtt voltak a „felső szobában” az apostolok, Szűz Mária és Jézus további 120 követője. Az összegyűltek előtt ekkor az Apostolok cselekedetei szerint csoda történt: nagy zúgást hallottak az égből, és lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek minden jelenlévőre leszálltak. Ezt követően – noha valamennyien zsidók voltak – különféle nyelveken kezdtek beszélni Krisztus tanításáról a Jeruzsálemben jelenlévő, más vidékekről – a diaszpórából – érkezett zsidóknak, mindenkinek a maga nyelvén. Ez nagy megrökönyödést keltett, és a kívülállók közül sokan azt hitték, hogy bortól részegültek meg. Az apostoloknak és a jelenlévőknek Péter apostol magyarázta el a történtek lényegét: Jóel próféciája teljesedett be, és az Úr kitöltött lelkéből minden halandóra. Ezen a napon aztán háromezer lélek csatlakozott Jézus követőihez. Vagyonukat eladták, és az Apostolok cselekedetei szerint „napról napra egy szívvel és lélekkel együtt voltak a templomban.”

Mit ír az Újszövetség?

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” Apostolok Cselekedetei, 2,1-4.

A pünkösdi történéseket sokan a keresztény egyház alapításaként is értelmezik, hiszen az eseményeket követően sokan csatlakoztak Jézus követőihez. A pünkösd jelentősége tehát abban áll, hogy Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok immáron nem rejtőzködtek tovább, hanem elkezdték terjeszteni a tanítást az emberek között. Ez lehet a jelentése a különféle nyelvek jelenlétének is: a tanítás, az evangélium a Szentlélek segítségével bárki számára átadható, megérthető. A keresztény tanítás tehát az egész emberiség számára elérhetővé válik, ezért tekintik az első keresztény pünkösdöt az egyház születésnapjának.

Mikor van pünkösd?

A pünkösd eredete – sok más ünnephez hasonlóan – a zsidó hagyományokban gyökerezik. A zsidóság a pészách alkalmával arra emlékezik, hogyan nyerték el a szabadságot, amikor Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. A Tóra előírása szerint a Pészach második napjától a zsidók kötelesek számolni a napokat és a heteket. A hetedik hét lejártát követő napon, vagyis az 50. napon kötelesek ünnepet tartani. Ennek az ünnepnek a héber elnevezése a „hetek” jelentésű sávuot, míg görögül a magyar pünkösd szó eredetéül is szolgáló, „ötven” jelentésű pentékoszté elnevezést kapta. Ez utóbbi a pészach és a sávuot között eltelt ötven napra utal. A zsidó hagyományban a sávuot alkalmával több dologról is megemlékeznek: egyrészt ez az első új termésből készült kenyér ünnepe, másrészt pedig – noha erről a Tóra nem tesz említést – ekkor emlékeznek meg arról is, amikor a Sínai-hegy lábánál az Úr átadta a tízparancsolatot és a többi törvényt Izráel népének.

A sávuot és a keresztény pünkösd hasonlósága jól megfigyelhető az ünnep kiszámításának módjában. A húsvét és a pünkösd a mozgó ünnepek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy minden évben más naptári napra esik. Mivel Krisztus megfeszítése az Újszövetség szerint a pészach kezdete előtti napon történt, a korai keresztény időkben sokáig a pészach előtti napon ünnepelték a húsvétot. A niceai zsinaton azonban úgy döntöttek, hogy a keresztények másképp számolják majd a húsvétot. Az akkor elhatározott számítás szerint a húsvétot – vagyis a feltámadás ünnepét – a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap kell tartani. A keresztény szokások szerint pedig pünkösd vasárnapja a húsvét vasárnapja utáni 50. napra esik, vagyis ez az ünnep is a húsvét időpontjához van kötve. A húsvéttól számítják még a Jézus mennybemenetelére emlékező áldozócsütörtököt is, amit a húsvét vasárnapja utáni 40. napon tartanak meg.

Vörös pünkösd és pünkösdi királyság

A húsvéthoz és a karácsonyhoz hasonlóan a pünkösd körül is sokféle egyházi és népi hagyomány alakult ki. A keleti egyházban a pünkösd húsvét után a második legjelentősebb ünnep, az ortodoxok pünkösd vasárnapját, hétfőjét és keddjét is megünneplik. A keleti egyházban liturgikus szín is csatlakozik a pünkösdhöz, a hívők zöld ágakat visznek a kezükben. A pünkösd jelentőségét mutatja az is, hogy a liturgikus év további napjait a pünkösdhöz viszonyítva állapítják és nevezik meg.

A nyugati kereszténységben is változatos módon emlékeznek meg a pünkösdről, itt a liturgikus szín jellemzően a vörös, ami a Szentlélek lángját és örömét jelképezi. A papok, a kórus és olykor a hívők is vörösbe öltöznek, a templomokat vörös dekorációval ékesítik, gyakran még vörös virágokat is kiraknak a templomban. Sok helyen a nyelvcsoda emlékére különböző nyelveken olvassák fel a Biblia egyes részeit. A protestánsok gyakran pünkösdkor tartják a konfirmáció ünnepét, amikor a konfirmációs vizsgát követően a fiatalok a templomban istentiszteleten vallják meg hitüket.

A magyar nyelvterületen a legjelentősebb pünkösdhöz kapcsolódó szokás a csíksomlyói búcsú. Csíksomlyó már a 15. századtól fogva jelentős búcsújáró hely volt, Mária kultusza virágzott a székelyek körében. Igazi jelentőségét azonban akkor nyerte el, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem 1567-ben haddal támadt a katolikus székelyekre, és arra akarta kényszeríteni őket, hogy vegyék föl az unitárius hitet. A Csíksomlyón összegyűlt katolikus székelyek a pünkösd előtti szombaton Szűz Mária segítségéért imádkoztak, és legyőzték a fejedelmet. A csata után a győztesek nyírfaággal ékesítették föl lobogóikat, és úgy vonultak a csíksomlyói templomba hálát adni a győzelemért. Megfogadták, hogy ezt követően minden évben hálát adnak a győzelemért, és a pünkösd előtti szombaton elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt a szokást ma is tartják, évente több százezer hívő tesz zarándokutat Csíksomlyóra.

Az egyházi szokások mellett a pünkösdhöz számos népszokás is kötődik. Májusban például sok helyen pünkösdi királyt választottak, a szokásra már a 17. századtól fogva vannak adataink. A pünkösdi királyt jellemzően ügyességi játékok során választották ki a fiatal legények közül. A feladatok között egyebek mellett előfordulhatott bothúzás, futás, birkózás, kakasütés és gúnárnyak-szakítás. Egy 19. század elejéről fönnmaradt szokásgyűjtemény szerint a megválasztott pünkösdi király számos előjogot élvezett egy teljes éven át: minden lakodalomba meghívták, ingyen ihatott a kocsmában, a többi legénynek pedig engedelmeskednie kellett a pünkösdi királynak.

http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20140607-punkosd-a-tuzes-nyelvek-unnepe.html

Pünkösd

A pünkösdi ünnepkör
Áldozócsütörtök
A húsvétot követő negyvenedik nap áldozócsütörtök, Krisztus mennybemenetelének napja. Neve onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek elsőáldozásának napja is.

Mit ünneplünk Pünkösdkor?
Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, mozgó ünnep, neve a görög pentekosztész 'ötvenedik' szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe, előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta Mózes Istentől a törvényeket kőtáblákon) ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon Sabouthkor.
A keresztény egyházi ünnep története a következő: Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.

"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk." (Csel 2:1–4)

Ekkor Péter prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.

 






Pünkösdi népszokások
Magyarországon csakúgy mint Európa számos országában a Pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. A Római birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

Pünkösdikirály-választás
A pünkösdi királyt a legények közül választják ügyességi versenyeken. Európa nagy részén a középkor óta élő szokás, gyakoriak a lovas versenyek, különféle ügyességi próbák, küzdelmek. Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai a hagyománynak. Legérdekesebb leírása Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható. A pünkösdi király megválasztása után egy évig "uralkodott", azaz ő parancsolt a többi legénynek, az ivóban ingyen ihatott, minden lakodalomra, mulatságra meghívták.


Pünkösdölés
"Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem."


Adománygyűjtő népszokás.Szokás volt pünkösdi királynét is választani a falubéli kislányok közül. A "királynő" feje fölé kendőből sátrat formálnak a többiek, így járják sorba a falu házait, ahol rózsát, virágot hintenek az udvarra. Köszöntőt mondanak, mely tulajdonképpen a termékenységvarázslások sorába tartozik. Énekelnek, táncolnak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak. Az ismert dal alapján néhol "mavagyonjárásnak" is nevezik a pünkösdölést. ("Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja")
Gyakran a pünkösdöléskor a lakodalmas menetek mintájára menyasszony és vőlegény vonul a kíséretével házról-házra. Előfordult, hogy a vőlegény szerepét is lányok játszották el, természetesen megfelelő ruhadarabokba öltözve. A menyasszony vagy pünkösdi királyné díszes ruháival, fejékével is kitűnt a menetből. Az egyik kislány kosarat vitt magával, abba gyűjtötték az adományokat.

 

 

 

Mátkálás
Komatál küldés. Általában egynemű, ritkábban különnemű fiatalok barátságának megpecsételése. A mátkatálat személyesen illett vinnia megajándékozottnak, aki ha elfogadta a barátságot ugyanezt a tálat kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel megrakva, hímzett kendővel letakarva küldte vissza.

 

Zöldág-járás, zöldág-hordás
A májusi pünkösdi időszak jelentős szertartása a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.

 

Hiedelmek
Aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket. A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek. Van ahol kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen.

 

Étkezési szokások
Pünkösdkor a paraszt családoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. Egyébként húst ritkábban ettek, de a juhtartó vidékeken nem csak húsvétkor, hanem pünkösd napján is fogyasztottak bárányt, birkapörköltet. Máshol inkább marhahús, baromfi került az asztalra. A tojásrántottának mágikus hatást tulajdonítottak (a tojás termékenységszimbólum), és szintén kötelező volt valamilyen édes kalács készítése (fonott kalács, túrós lepény, mákos kalács). Sárközben azonban nem édes tésztát, hanem sós kalácsot sütöttek, melyet tejföllel, borssal kentek meg. A bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.

 


A csíksomlyói búcsú
A csíksomlyói búcsút hagyományosan pünkösdkor tartják, a székelyek nagy ünnepe. Messzi földről érkeznek a zarándokok a kegytemplomhoz, Máriát dicsőíteni. Története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál. Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a kegyhelyre járni, hogy pünkösd napján együtt várják a szentlélek eljövetelét. Manapság 5-600 ezer hívő is eljön a világ minden tájáról. A csángók, a székelyek, a magyarok együtt imádkoznak a Szűz Anyához, sokan nyírfaágat tartanak a kezükben, amit Mária szimbólumnak tartanak. A körmeneten gyakran felcsendül a Boldogasszony anyánk és a Székely himnusz.

 

 

Szentháromság vasárnapja
A pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság ünnepe. kultusza a barokk korból ered, a pestisjárványok idején szerte Európában emeltek ún. pestis oszlopokat, melyeket a Szentháromság szimbolikus képi megjelenítésével díszítették. bizonyos vélekedések szerint a parasztházak napsugarashomlokzatain is a Szentháromság ábrázolása köszön vissza.

 

 

Úrnapja
Az Oltáriszentség ünnepe, a pünkösd utáni második hét csütörtökje. A templomkertben ún. úrnapi sátrakat készítenek, melyeket zöld ágakkal, lombbal, virágokkal, megszentelt növényekkel díszítenek, melyeknek rontást űző, gyógyító hatást tulajdonítottak.