A Szentlélek a Bibliában.

Az Ószövetségben.

Az Ószövetségben is felfedezhető a Szentlélek nyoma, a zsidók Isten lelkével azonosították:
Ez a lélek az, amely a teremtésben közrejátszik. (1Móz. 1.2)
Amely Isteni erőt ad a választottaknak. (1Sám. 16,13)
És ha akarja, a lelket visszavonja tőlük (Sám. 16,14)
Sámsonra "rászállt a lélek", "rászállt az Úr lelke", fizikai erőt ad. (Bir. 14,6; 15,14)
És ennek a léleknek segítségével prófétál a próféta. (Iz. 61,1)

Az Újszövetségben

Az Újszövetségben Jézusra leszáll a Szentlélek, és ezáltal Isten fia teljesíteni tudja küldetését. „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: (…) mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” (1Kor 12,13)

A Szentlélek ajándékai.

Pál első levele a korinthosziakhoz 12:8-10 alapján a Szentlélek ajándékai (karizmák) a következők:
bölcsességnek beszéde
tudománynak beszéde
hit
gyógyítás ajándékai
csodatévő erőknek munkái
prófétálás
lelkeknek megítélése
nyelvek nemei
nyelvek magyarázása

A Szentlélek teológiai meghatározása.

A kereszténység tanítása szerint a Szentlélek az Isten lelke, a Szentháromság harmadik személye. A Szentháromságban hívő keresztények szerint a Szentlélek „valóságos személy”, bár nem testesült meg, az Atyától és a Fiútól (Jézus Krisztus), származik.

Az Atya és a Fiú azért küldte el a Szentlelket a Földre, hogy az Egyházban Jézus Krisztus személyét felemelje (fölmagasztalja), és minden hívőt elvezessen a Fiúval való személyes közösségre, valóságos Isten ismeretre és imádatra.

A Szentlélek Úr (2Kor 3,17) és Isten (Ap.Csel 5,3-4).

A Biblia szerint a Szentlélek káromlására nincs bűnbocsánat.

„És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, de a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.” Lukács 12,10

Nagy Szent Vazul (329-379) szerint a Szentlélek ugyanolyan imádatra méltó, mint az Atya és Fiú. Nagy részben neki köszönhetjük, hogy a Konstantinápolyi Zsinat (381-ben) felvette a hitvallásba:
"Hiszünk a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben(...) akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, az Atyát és Fiút! Ő szólt a próféták szavával.."

A katolicizmusban: Szimbólumai.

Víz: Ezékiel látomása; sziklából fakadó víz; Krisztus oldalából fakadó víz. Jézus az iható víz helyett élő vízről beszél, hogy azt adja a híveknek.

Olaj: Mózes olajjal kente fel Áron főpapot, később Isten választottjait is a királyokat

Tűz: Illés próféta Kármel áldozata, és Keresztelő Szent János is jövendölt. (Jézus) majd "Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni". Az apostolok feje felett tűzlángocskák jelentek meg, jelezve megkapták a Szentlélek ajándékát.

Szél: A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, kegyelem kiáradásának jelei. Illés találkozása Istennel, Nikodémusnak szóló tanítás

Felhő és fény: Sínai-hegy felhője; zsidó népet vezető felhőoszlop; Jézus színeváltásának felhője

Pecsét: "Jézust az Atya jelölte meg pecsétjével"

Kéz: kézrátétel áldás és gyógyítás

Ujj: Az ördögűzést Jézus "Isten ujjával" végzi

Galamb: Noé galambjának csőrében az olajfaág és Krisztus keresztelkedésekor a felette lebegő galamb.

A Szentlélek

A Katolikus Egyház Katekizmusában:

„Az, akit az Atya a szívünkbe elküldött, Fiának Lelke, [Vö. Gal 4,6.] valóban Isten. Ő, az Atyával és a Fiúval egylényegű, elválaszthatatlan tőlük mind a Szentháromság belső életében, mind az Ő világnak szóló szeretet-ajándékában. De az Egyház hite, mely imádja az elevenítő, egylényegű és elválaszthatatlan Szentháromságot, vallja a személyek megkülönböztetését is. Amikor az Atya Igéjét küldi, a Lelkét is mindig küldi: összekapcsolt küldés ez, melyben a Fiú és a Szentlélek különbözőek ugyan, de elválaszthatatlanok. Krisztus az, aki megjelenik, Ő a láthatatlan Isten látható Képmása, de a Szentlélek az, aki kinyilatkoztatja Őt.”

A Magyar katolikus lexikonban:

„Szentlélek (gör. Pneuma, lat. Spiritus): az Egyház hitében a Szentháromság harmadik személye, aki egylényegű az Atyával és a Fiúval, személyi különbözőségük az egy Isten fogalmát nem bontja meg.”

A Szentlélek ajándékai és gyümölcse

A Szentlélek ajándékai:

A keresztények erkölcsi életét a Szentlélek ajándékai támogatják. Ezek az ajándékok maradandó készségek, amelyek az embert tanulékonnyá teszik, hogy kövesse a Szentlélek indításait.

A Szentlélek hét ajándéka

a bölcsesség,
az értelem,
a jótanács,
a lelki erősség,
a tudomány,
a jámborság
és az istenfélelem.

Teljességükben Krisztushoz, Dávid fiához tartoznak. [Vö. Iz 11,1--2.] Kiegészítik és tökéletessé teszik azok erényei, akik megkapják őket. A híveket tanulékonnyá teszik arra, hogy készségesen engedelmeskedjenek az isteni sugallatoknak.

A Szentlélek gyümölcse:
A Szentlélek gyümölcse az a tökéletesség, amit a Szentlélek formál ki bennünk mint az örök dicsőség zsengéjét.

Az Egyház hagyománya e tökéletességet tizenkét kifejezéssel írja körül (Gal 5,22--23 a Vulgata szerint):

szeretet
öröm
békesség
türelem
béketűrés
jóság
kedvesség
szelídség
hűség
szerénység
önmegtartóztatás
tisztaság

Szentlélek elleni bűnök.

Tág értelemben kifejezett szembefordulások a Szentlélek megszentelő, bűnöktől visszatartó, azokból kiemelni akaró tevékenységével.
Szoros értelemben a Szentlélek káromlása.

A tágabb értelmezés hat pontban:
Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek:

Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.
Kétségbeesni Isten kegyelme felől.
A megismert igazság ellen tusakodni.
Isten kegyelmét másoktól irigyelni.
Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni
A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.

A Szentlélek elleni káromlás:

„Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad”
– Mt 12,32. [Vö. Mk 3,29; Lk 12,10.]

„Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki szándékosan megtagadja, hogy a bűnbánatban elfogadja, az visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget.”
– II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 46: AAS 78 (1986) 864–865.

„Egy ilyen megkeményedés elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz.”
– A Katolikus Egyház Katekizmusa (1864)[14]

Szentlélek a gyakorlatban, katolikus hívő számára

Az élő Isten megnyilvánulásának jele az adott (hívő) személy életében, lásd a fentebbi gyümölcsöket (ajándékokat). A hitbéli fejlődés útján való haladás egyfajta igazolása, és mint ilyen gyakran vágyak célja (Jöjj Szentlélek Úristen népének).

A bérmálás szentségében Istentől kapott hathatós segítség, mely segítség a vigasztalás által jut kifejezésre leginkább a bűntudat pozitív irányba történő előmozdulását segítve.