Pünkösd, a tüzes nyelvek ünnepe

A pünkösd jelentősége az, hogy Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok immáron nem rejtőzködtek tovább, hanem elkezdték terjeszteni a tanítást az emberek között.

Az Újszövetség az Apostolok cselekedetei első két részében számol be a keresztény pünkösd, vagyis a „tüzes nyelvek ünnepének” lényegét jelentő eseményekről.

Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok és Szűz Mária visszatértek Jeruzsálembe, és abban a „felső szobában” szálltak meg, ami a hagyomány szerint az utolsó vacsora, a lábmosás és más fontos események helyszíne is volt. Ezen alkalommal az apostolok maguk közé fogadták Júdás helyére tizenkettedik apostolként Mátyást.

A zsidó pünkösd, a sávuot napján ismét együtt voltak a „felső szobában” az apostolok, Szűz Mária és Jézus további 120 követője. Az összegyűltek előtt ekkor az Apostolok cselekedetei szerint csoda történt: nagy zúgást hallottak az égből, és lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek minden jelenlévőre leszálltak. Ezt követően – noha valamennyien zsidók voltak – különféle nyelveken kezdtek beszélni Krisztus tanításáról a Jeruzsálemben jelenlévő, más vidékekről – a diaszpórából – érkezett zsidóknak, mindenkinek a maga nyelvén. Ez nagy megrökönyödést keltett, és a kívülállók közül sokan azt hitték, hogy bortól részegültek meg. Az apostoloknak és a jelenlévőknek Péter apostol magyarázta el a történtek lényegét: Jóel próféciája teljesedett be, és az Úr kitöltött lelkéből minden halandóra. Ezen a napon aztán háromezer lélek csatlakozott Jézus követőihez. Vagyonukat eladták, és az Apostolok cselekedetei szerint „napról napra egy szívvel és lélekkel együtt voltak a templomban.”

Mit ír az Újszövetség?

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” Apostolok Cselekedetei, 2,1-4.

A pünkösdi történéseket sokan a keresztény egyház alapításaként is értelmezik, hiszen az eseményeket követően sokan csatlakoztak Jézus követőihez. A pünkösd jelentősége tehát abban áll, hogy Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok immáron nem rejtőzködtek tovább, hanem elkezdték terjeszteni a tanítást az emberek között. Ez lehet a jelentése a különféle nyelvek jelenlétének is: a tanítás, az evangélium a Szentlélek segítségével bárki számára átadható, megérthető. A keresztény tanítás tehát az egész emberiség számára elérhetővé válik, ezért tekintik az első keresztény pünkösdöt az egyház születésnapjának.

Mikor van pünkösd?

A pünkösd eredete – sok más ünnephez hasonlóan – a zsidó hagyományokban gyökerezik. A zsidóság a pészách alkalmával arra emlékezik, hogyan nyerték el a szabadságot, amikor Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. A Tóra előírása szerint a Pészach második napjától a zsidók kötelesek számolni a napokat és a heteket. A hetedik hét lejártát követő napon, vagyis az 50. napon kötelesek ünnepet tartani. Ennek az ünnepnek a héber elnevezése a „hetek” jelentésű sávuot, míg görögül a magyar pünkösd szó eredetéül is szolgáló, „ötven” jelentésű pentékoszté elnevezést kapta. Ez utóbbi a pészach és a sávuot között eltelt ötven napra utal. A zsidó hagyományban a sávuot alkalmával több dologról is megemlékeznek: egyrészt ez az első új termésből készült kenyér ünnepe, másrészt pedig – noha erről a Tóra nem tesz említést – ekkor emlékeznek meg arról is, amikor a Sínai-hegy lábánál az Úr átadta a tízparancsolatot és a többi törvényt Izráel népének.

A sávuot és a keresztény pünkösd hasonlósága jól megfigyelhető az ünnep kiszámításának módjában. A húsvét és a pünkösd a mozgó ünnepek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy minden évben más naptári napra esik. Mivel Krisztus megfeszítése az Újszövetség szerint a pészach kezdete előtti napon történt, a korai keresztény időkben sokáig a pészach előtti napon ünnepelték a húsvétot. A niceai zsinaton azonban úgy döntöttek, hogy a keresztények másképp számolják majd a húsvétot. Az akkor elhatározott számítás szerint a húsvétot – vagyis a feltámadás ünnepét – a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap kell tartani. A keresztény szokások szerint pedig pünkösd vasárnapja a húsvét vasárnapja utáni 50. napra esik, vagyis ez az ünnep is a húsvét időpontjához van kötve. A húsvéttól számítják még a Jézus mennybemenetelére emlékező áldozócsütörtököt is, amit a húsvét vasárnapja utáni 40. napon tartanak meg.

Vörös pünkösd és pünkösdi királyság

A húsvéthoz és a karácsonyhoz hasonlóan a pünkösd körül is sokféle egyházi és népi hagyomány alakult ki. A keleti egyházban a pünkösd húsvét után a második legjelentősebb ünnep, az ortodoxok pünkösd vasárnapját, hétfőjét és keddjét is megünneplik. A keleti egyházban liturgikus szín is csatlakozik a pünkösdhöz, a hívők zöld ágakat visznek a kezükben. A pünkösd jelentőségét mutatja az is, hogy a liturgikus év további napjait a pünkösdhöz viszonyítva állapítják és nevezik meg.

A nyugati kereszténységben is változatos módon emlékeznek meg a pünkösdről, itt a liturgikus szín jellemzően a vörös, ami a Szentlélek lángját és örömét jelképezi. A papok, a kórus és olykor a hívők is vörösbe öltöznek, a templomokat vörös dekorációval ékesítik, gyakran még vörös virágokat is kiraknak a templomban. Sok helyen a nyelvcsoda emlékére különböző nyelveken olvassák fel a Biblia egyes részeit. A protestánsok gyakran pünkösdkor tartják a konfirmáció ünnepét, amikor a konfirmációs vizsgát követően a fiatalok a templomban istentiszteleten vallják meg hitüket.

A magyar nyelvterületen a legjelentősebb pünkösdhöz kapcsolódó szokás a csíksomlyói búcsú. Csíksomlyó már a 15. századtól fogva jelentős búcsújáró hely volt, Mária kultusza virágzott a székelyek körében. Igazi jelentőségét azonban akkor nyerte el, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem 1567-ben haddal támadt a katolikus székelyekre, és arra akarta kényszeríteni őket, hogy vegyék föl az unitárius hitet. A Csíksomlyón összegyűlt katolikus székelyek a pünkösd előtti szombaton Szűz Mária segítségéért imádkoztak, és legyőzték a fejedelmet. A csata után a győztesek nyírfaággal ékesítették föl lobogóikat, és úgy vonultak a csíksomlyói templomba hálát adni a győzelemért. Megfogadták, hogy ezt követően minden évben hálát adnak a győzelemért, és a pünkösd előtti szombaton elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt a szokást ma is tartják, évente több százezer hívő tesz zarándokutat Csíksomlyóra.

Az egyházi szokások mellett a pünkösdhöz számos népszokás is kötődik. Májusban például sok helyen pünkösdi királyt választottak, a szokásra már a 17. századtól fogva vannak adataink. A pünkösdi királyt jellemzően ügyességi játékok során választották ki a fiatal legények közül. A feladatok között egyebek mellett előfordulhatott bothúzás, futás, birkózás, kakasütés és gúnárnyak-szakítás. Egy 19. század elejéről fönnmaradt szokásgyűjtemény szerint a megválasztott pünkösdi király számos előjogot élvezett egy teljes éven át: minden lakodalomba meghívták, ingyen ihatott a kocsmában, a többi legénynek pedig engedelmeskednie kellett a pünkösdi királynak.

http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20140607-punkosd-a-tuzes-nyelvek-unnepe.html

Pünkösd

A pünkösdi ünnepkör
Áldozócsütörtök
A húsvétot követő negyvenedik nap áldozócsütörtök, Krisztus mennybemenetelének napja. Neve onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek elsőáldozásának napja is.

Mit ünneplünk Pünkösdkor?
Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, mozgó ünnep, neve a görög pentekosztész 'ötvenedik' szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe, előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta Mózes Istentől a törvényeket kőtáblákon) ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon Sabouthkor.
A keresztény egyházi ünnep története a következő: Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.

"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk." (Csel 2:1–4)

Ekkor Péter prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.

 






Pünkösdi népszokások
Magyarországon csakúgy mint Európa számos országában a Pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. A Római birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

Pünkösdikirály-választás
A pünkösdi királyt a legények közül választják ügyességi versenyeken. Európa nagy részén a középkor óta élő szokás, gyakoriak a lovas versenyek, különféle ügyességi próbák, küzdelmek. Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai a hagyománynak. Legérdekesebb leírása Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható. A pünkösdi király megválasztása után egy évig "uralkodott", azaz ő parancsolt a többi legénynek, az ivóban ingyen ihatott, minden lakodalomra, mulatságra meghívták.


Pünkösdölés
"Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem."


Adománygyűjtő népszokás.Szokás volt pünkösdi királynét is választani a falubéli kislányok közül. A "királynő" feje fölé kendőből sátrat formálnak a többiek, így járják sorba a falu házait, ahol rózsát, virágot hintenek az udvarra. Köszöntőt mondanak, mely tulajdonképpen a termékenységvarázslások sorába tartozik. Énekelnek, táncolnak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak. Az ismert dal alapján néhol "mavagyonjárásnak" is nevezik a pünkösdölést. ("Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja")
Gyakran a pünkösdöléskor a lakodalmas menetek mintájára menyasszony és vőlegény vonul a kíséretével házról-házra. Előfordult, hogy a vőlegény szerepét is lányok játszották el, természetesen megfelelő ruhadarabokba öltözve. A menyasszony vagy pünkösdi királyné díszes ruháival, fejékével is kitűnt a menetből. Az egyik kislány kosarat vitt magával, abba gyűjtötték az adományokat.

 

 

 

Mátkálás
Komatál küldés. Általában egynemű, ritkábban különnemű fiatalok barátságának megpecsételése. A mátkatálat személyesen illett vinnia megajándékozottnak, aki ha elfogadta a barátságot ugyanezt a tálat kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel megrakva, hímzett kendővel letakarva küldte vissza.

 

Zöldág-járás, zöldág-hordás
A májusi pünkösdi időszak jelentős szertartása a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.

 

Hiedelmek
Aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket. A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek. Van ahol kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen.

 

Étkezési szokások
Pünkösdkor a paraszt családoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. Egyébként húst ritkábban ettek, de a juhtartó vidékeken nem csak húsvétkor, hanem pünkösd napján is fogyasztottak bárányt, birkapörköltet. Máshol inkább marhahús, baromfi került az asztalra. A tojásrántottának mágikus hatást tulajdonítottak (a tojás termékenységszimbólum), és szintén kötelező volt valamilyen édes kalács készítése (fonott kalács, túrós lepény, mákos kalács). Sárközben azonban nem édes tésztát, hanem sós kalácsot sütöttek, melyet tejföllel, borssal kentek meg. A bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.

 


A csíksomlyói búcsú
A csíksomlyói búcsút hagyományosan pünkösdkor tartják, a székelyek nagy ünnepe. Messzi földről érkeznek a zarándokok a kegytemplomhoz, Máriát dicsőíteni. Története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál. Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a kegyhelyre járni, hogy pünkösd napján együtt várják a szentlélek eljövetelét. Manapság 5-600 ezer hívő is eljön a világ minden tájáról. A csángók, a székelyek, a magyarok együtt imádkoznak a Szűz Anyához, sokan nyírfaágat tartanak a kezükben, amit Mária szimbólumnak tartanak. A körmeneten gyakran felcsendül a Boldogasszony anyánk és a Székely himnusz.

 

 

Szentháromság vasárnapja
A pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság ünnepe. kultusza a barokk korból ered, a pestisjárványok idején szerte Európában emeltek ún. pestis oszlopokat, melyeket a Szentháromság szimbolikus képi megjelenítésével díszítették. bizonyos vélekedések szerint a parasztházak napsugarashomlokzatain is a Szentháromság ábrázolása köszön vissza.

 

 

Úrnapja
Az Oltáriszentség ünnepe, a pünkösd utáni második hét csütörtökje. A templomkertben ún. úrnapi sátrakat készítenek, melyeket zöld ágakkal, lombbal, virágokkal, megszentelt növényekkel díszítenek, melyeknek rontást űző, gyógyító hatást tulajdonítottak.